Gumikötél használata

Elsőként az emberek állati bőrt használtak, amelyeket tubus szerkezetekbe varrtak a termelési igényeknek való megfelelés érdekében. Hosszú idő alatt, a 17. század végén, a holland Van Delgegin testvérek készítettek hosszan varrt kenyeres csövet, amelyet az idejeben a tűzoltó szolgálat széleskörűen alkalmazott. Később, az internacionális piacra került gumi és a vulkanizációs folyamat fejlődése után, gumicsöveket és szövetes páncéllyal ellátott csöveket, például vasíjjal vagy kötélen, teremtettek. Azonban bizonyos fajta magas hőmérsékletű közeg, mint például a gőz, forró lég; illetve a hidrogén, oxigén, helyum típusú alacsony hőmérsékletű közeg; benzint, kerozin, sav, léd és más korozív közeg, ha csővel kellene szállítani, persze nem lehet. Különösen magas hőmérsékletű feltételek között nehézebb biztosítani annak biztonságát és megbízhatóságát.

Ezért lassan a népesség fókuszál a fémparipán, megváltoztatja a fémparipanyaláb geometriáját, hogy az belső és külső felületein megfelelő görbüléseket termeljen. Így ugyanolyan rugalmasságot közönséges gumi csöveknek mint amelyeknek van magas hő ellenállása, alacsony hő ellenállása, életkorosodás elleni védekezésük és korróziós ellenállásuk is. Ezért a fémgörbék, amiket fémlánctörzsnek használnak így teremtik meg.